Azaz Nagorno Karabah Republic.
A délszláv konfliktus mellett ez a táj Európa közelmúltjának másik háborús övezete. A másikkal ellentétben itt kézzelfogható nyo
mai vannak a vérontásnak, körülpillantva a gyönyörű tájon még nyilvánvalóbb minden háború feleslegessége. A Sevan tavat (és a háború minden nyomát magukon viselő városokat és embereket) magunk mögött hagyva felkapaszkodtunk a Sotk körüli aranybányákhoz, majd leereszkedtünk Karabah völgyeibe. A határőrbódénál egy Volgás elöljáró elmagyarázta hogy itt a frontvonal és megesznek az azeriek ha elkapnak, majd mosolyogva engedett utunkra.
Aztán jöttek a festői kanyonok és szurdokok, itt- ott kilőtt tankroncsokkal, emberekkel csak mutatóba találkoztunk. Az egyik folyóparti roncs tetején Gábor is beteljesítette küldetését, egy kiváló paprikás csirkét főzött. Az északi sark után ez nem volt kihívás a számára, de a hely hangulata talán még annál is szürreálisabb volt.
Az utak valamivel jobbak voltak mint korábban, ettől függetlenül offroad volt a javából. Egészen addig amíg már az államhatáron (ha van itt egyáltalán állam…) belül el nem értük az orosz-örmény milliárdos birodalmát. Nyolc kilométer kovácsoltvas kerítés a murvaörlő üzem körül, tükörsima aszfalt szerpentin, csillogó villogó kolostor a hegytetőn és Vank furcsa városkája… nehéz ezt szavakkal visszaadni, látni kell. Majd gyertek jól el és nézzétek meg 🙂
Aztán Stepanakert, a furcsa állam furcsa fővárosa fürtökben mászkáló csajokkal, olcsó árakkal és remekbe szabott szovjet stílusú épületekkel. Minden fel van újítva, ami nem azt épp csinálják. Láthatólag az oroszok megvették az országot kilóra, minden egyes üzlet, szálloda, étterem bejáratánál vagy a recepciós pulton ott látható a karaahi mellett az orosz zászló is. A szálloda szerintünk valaha kórház lehetett, elmebeteg méretű helységei voltak a kórtermek, folyosóin ma is el lehetne szállásolni egy komplett sebesült hadosztályt. Érdekes egy hely ez, na.
A party kissé szolidabb keretek között folyt az éjjel, a csapat már fáradt. Holnap jön a világ egyik legelhagyatottabb vidéke, Agdam, a valaha százezres (ma teljesen szétlőtt) város, majd a Karabah és Azerbajdzsán közötti tűzszüneti zóna…
Leave a Reply