SCROLL DOWN FOR THE ENGLISH VERSION!
2009. május 7-én, csütörtökön indult Budapestről a 2. Kaukázus Rali felmérő túrája. Attila és Szabolcs az első nap egészen Kiskunmajsáig jutottak, így leginkább az úti (ital)készleteinket sikerült felmérnünk. Fontos az alapos felkészülés, ezt senki sem vitathatja. Az igazi munka pénteken indult, amikor egészen Szarajevóig jutottunk, Huba csatlakozásával immár hármasban – Jenny, a nagyseggű amerikai hölgy (hűséges autónk) társaságában.
A belvárosban, a rossz emlékű piactér közelében sikerült találnunk egy holland importból származó berendezésű szállodát (volt papucsunk, sok súlyos fabútorunk, plüss állataink és eltolható WC-ajtónk is), ahol megtudtuk, hogy a magyar foci még mindig világhírű. Szállodánk láthatóan megszállott sportfogadó tulajdonosa a Haladás-MTK meccsről, illetve a csapatok várható bajnoki esélyeiről igyekezett beszélgetni velünk, minket azonban jobban érdekelt a konvertibilis márkáért kapható travarica minőségének ellenőrzése. Rendben találtuk.
Szombat reggel továbbautóztunk Mostarba, a rali mezőnyének első hivatalos szálláshelyére. Ha már ott jártunk, ettünk egy jó csevapot az Öreg Híd lábánál, és vételeztünk egy fél liter kiváló minőségű házi rakiját is. Tavaly már kipróbáltuk a minőségét – nincs benne cukor. Csak azért kellett, mert odafigyelünk a költségvetésünkre. Kocsmaáron (!) alig 700 forintot költöttünk a védőitalra. Hiba volt. Sokkal többet kellett volna sokkal többért, legalábbis úgy lett volna érdemes.
Az idei túra útvonala már Boszniában jelentősen eltér majd a tavalyitól. Nem sokkal Mostar után jelöltük ki az első hivatalos off road szakaszt (Attilát és Hubát tessék majd szidni!), és a múlt évben használt határátkelő átminősítése miatt Montenegróba is új útvonalon érkeztünk. („Új év, új szabályok” volt a hivatalos indoklás az átkelő idei lezárására.) Egészen Niksicig jutottunk, ahol szinte szó szerint belefutottunk a helyi fiatalok szombat éjszakai felvonulásába, döbbenetes mennyiségű és minőségű csajba, egy drága, de igen csúnya (leginkább a ’74-es Novaja Moda lakberendezési magazin ajánlásainak megfelelő berendezésű) szállodába, és néhány pohár Niksicko márkájú sörbe is.
Vasárnap reggel mint egy nagy (fejfájós) család, csodás kiránduló időben keltünk útra, hogy átkeljünk Montenegro megdöbbentő szépségű hegyvidékein. Akinek a verseny második napja után, a koszovói Peja-ig nem lesz máris elege a szerpentinekből, azoknak való ez a verseny. Nekik még épp 15 napjuk lesz rá, hogy végérvényesen beleszeressenek a Balkán és a Kaukázus tájaiba, és egy életre megutálják a szervezőket. Ezen a napon is sziporkáztunk az eszementnél eszementebb feladatok kiötlésében. Ez valahogy mindig könnyen megy.
Ugyan másnap reggelre véget ért a hétvégi kamionstop, ebből Albániába érve nem sokat vettünk észre. Tulajdonképpen nem is emlékszünk rá, hogy találkoztunk volna egyetlen kamionnal is a következő két napban, amíg a korábban teljesen elzárt ország (föld)útjait jártuk. Komoly kérdésként merült fel bennünk, hogyan működhet egy olyan ország gazdasága, ahol gyakorlatilag nincs belföldi áruszállítás. Mondjuk, azokra az utakra épeszű diszpécser nem is küldene tartós használatra szánt járművet…
A Kaukázus Rali tavalyi albániai útvonalát több mint kétszeresére növeltük az idén, az utak minősége épp olyan jó, mint tavaly, de a táj mindenért kárpótol.
Esti szálláshelyünk Peshkopiban pedig nagy valószínűséggel az egyik legemlékezetesebb buli helyszíne lesz. A városka sétálóutcáján fekvő, minden jóval felszerelt (mégis olcsó!) szálloda kertjében lehet majd Tirana sört iszogatni.
Kipróbáltunk egy helyi éttermet is (szállodánk tulajdonosa szerint az egyetlent), hogy meggyőződhessünk annak állapotáról, és döbbenetes élményben volt részünk. 6 rakiért, 2 csatos üveges holland Grolsch sörért, 1 gyümölcsléért, 1 kóláért, 1 ásványvízért, 2 súlyosan telipakolt hústálért, 1 koraszülött bálna méretű pisztrángért, 2 sült krumpliért, 1 óriási (mondom: óriási!) tál friss salátáért, 2 tál körözött jellegű helyi túróspecialitásért, 2 kosár friss pirítósért, no meg némi desszertért úgy sem tudtunk 25 eurónál többet fizetni, hogy földig hajlást eredményező jattot is csaptunk a számlánkhoz.
Kedden folytattuk albániai kóborlásunkat, és két dolgon törtük egyre komolyabban a fejünket: vajon minden albán sofőr eleve tereprali sofőrnek születik-e, vagy csak a táj szépsége teszi, hogy az útra kicsit sem figyelve vezetik az aszfaltos utakat csak a Németországból hazafelé vezető úton látó kettes Golfjaikat…
Mivel régen nem ettünk már rosszat, estére nem voltunk hajlandóak újabb gigászi adaggal terhelni a gyomrunkat. A macedóniai Ohrid tó partján, egy kis motel teraszára telepedve összegeztük az elmúlt napokat, illetve készítettük el a verseny első 3 napjának feladatlapjait. Utunk vezérfonala, sztorijaink forrása és a versenyfeladatok ihletője, a hűséges rakija itt sem hagyott cserben bennünket.
========================================================================
The scouting trip of the second Caucasian Challenge has started on May 7th. Attila and Szabolcs started from Budapest on Thursday and got as far as Kiskunmajsa (about 140 kilometers) to stay at Huba’s place who’s the 3rd member of the mapping team. At least we had a chance to look around and check our drink supply. Preparation is important, we all know that.
So the real work started on Friday when all 3 of us drove down to Sarajevo with Jenny, the big ass American lady (our faithful car).
We managed to find a funny hostel right in downtown next to the market place. The hotel definitely had some Dutch connections as we felt like moving into a Dutch county house in the turn of the 20. century. Heavy wooden furniture and dozens of plush animals.
Furthermore we got to know that the Hungarian football is still world famous as the manager of the hotel who was an obvious sporting bet maniac started a conversation with us about a recent Hungarian match and the odds of which team is going to win the Hungarian championship.
We were however much more interested ni the quality of the local travarica (a spirit made of grapes) available for the local Convertible Mark. Well, there was no problem with the quality at all.
We drove forward to Mostar on Saturday morning, the official destination of Day 1 on the rally. We all love this wonderful city so walked around, ate a great cevap with fresh salads and ajvar next to the world famous Old Bridge – and obviously flushed the great food down with some local beers.
We didn’t miss visiting our favourite local tavern, unfortunately we had no chance to drink with the old guys now (at 2 PM), but we did buy half a liter of their home made rakija. We tried it last year, it was fantastic and it’s even better this year. For half a liter of excellent booze we paid 3 dollars. Hm… we’re really careful with our budget. It was a great mistake to buy just a small bottle. We should have bought much more there. The best spirit in the Balkans, no question about it.
The route of this year’s rally is changing already in Bosnia. We marked the first off road section not far from Mostar (Blame Attila and Huba when driving on it) and since the border station we used last year doesn’t work as an international border anymore we had to change the route and find another road to Montenegro this year. When we asked the reason why they closed the border for foreigners all they could say was “New year, new rules”. Fair enough…
We drove to Niksic, Montenegro this day and found an expensive but really ugly huge ex-soviet style hotel furnished from the 1974 Novaja Moda magazine. After unloading our stuff from Jenny we were off to find a place to drink a beer and eat something… and were simply shocked by the Saturday nightlife in Niksic. Incredible number of girls (dressed for party) and a whole street of bars and discos. Luckily we were too tired to be involved into anything there. A couple of Niksic brand beers, that was it.
Waking up on Sunday morning was difficult but the weather was brilliant so not much later we were driving through the breathtaking mountains of Montenegro. This is a race for those who are – for some strange reason – in love with serpentines. There was no problem again to mark funny and stupid challenges this day. Actually we never have a problem with this 🙂
The border crossing to Kosovo was easy as always, but we still need to pay the 50 Euro insurance fee. We checked the big hotel in Peja downtown, our second accommodation on the rally. The (new) manager told us that the hotel party under renovation but agreed with the manager that in case we won’t fit in we can use another hotel next door for the same price. After drinking some (lovely!) Peja beers we went to sleep. It was really cold in the rooms, so there was nothing else to warm us up than our memories of the hot August night last year.
The next day was something we were all waiting for as we crossed the border to Albania, one of our favourite countries. This piece of land was tightly closed from the rest of the world “thanks” to the paranoid dictator, Enver Hoxha, but even 15-20 years after the country opened its borders it seems like it hasn’t changed much.
Yes, our goal is always to find the remote and hardly used roads which are more interesting and challenging but in Albania even the main roads (in the Eastern part of the country) look like a secondary forest path somewhere in Europe. Anyhow, we love it. And the countryside is simply amazing. No traffic, no people on the roads, no nothing just the nature and us.
The only question is how can the economy work here where we cannot see any transportation on these roads.
We doubled the Albanian stages this year, the quality of the roads are as good as last year but the scenery compensates for sure.
Our accommodation for the third night in Peshkopije will probably be the venue of one of the biggest parties en route. The hotel lies right in the central walking district of the town, a huge garden which is a great place to drink Tirana brand beers in the evening.
We tried a local restaurant here (the owner of our hotel said the only one open till late night). The experience was terrific, but not the bill.
We had 6 rakija, 2 Dutch Grolsch beers, one juice, 1 coke, 1 mineral water, 2 heavily packed meat plates, 1 trout sized as a baby whale, 1 huge bowl of fresh salad, 2 plates of french fries, 2 plates of local spiced cottage cheese, 2 baskets of toast and some deserts – we couldn’t pay more than 25 Euros including a huge tip.
We were driving along on Tuesday and kept on thinking about this question: these guys are natural born rally drivers or just the beauty of the landscape makes them drive without watching the road?
After a wonderful drive between snow capped Albanian mountains we reached Ohrid, Macedonia. Found a great apartment in a motel by the lake and the great surroundings helped us summarizing all the things happened to us in the past few days.
We started the administration work too, filling out the day sheets for the race and the usual stuff we do every day: downloading daily GPS tracks, saving photos, separating challenge photos, etc. Our faithful partner, the inspiring liquid of our challenges and our blog, the rakija didn’t let us down here again…
Leave a Reply