Az isztambuli megálló után következett a futam leghosszabb szakasza, 722 kilométer az anatóliai fennsík közepén fekvő Konya városába. A versenykategóriában induló csapatoknak nem csak a kilométerekkel kellett megküzdeniük, hanem az út közben megoldandó meglehetősen sok geocaching feladattal is.
Isztambul után a 00 rajtszámú felvezető autó (Lada Niva) napok óta betegeskedő kerékcsapágya megadta magát. Szerencsére néhány kilométerre voltak a legközelebbi nagyvárostól és egy helyi gumis segítségével – rettenetes nyikorgás közepette – eljutottak a Lada márkaszervizbe (!), ahol a két mester aktuális munkájukat félretéve 2 óra alatt megjavította az autót, így az a mezőny után száguldhatott. A szétesett kerékcsapágyról érdemes a lenti fotót megtekinteni.
A csapatok a konya-i hotel tetőteraszán ünnepelték meg a célba érkezést a többi vendég és a környék lakóinak legnagyobb örömére. Konya Törökország egyik legfontosabb vallási központja, csodálatos mecsetekkel és egyéb vallási célú épületekkel. Konzervatív város, amelyben nem igazán lehet alkoholt kapni, így a Kaukázus Rali szomjas résztvevői inkább hozott anyagból dolgoztak a szálloda tetején.
A nap, és a futam eddigi legnagyobb meglepetése az volt, amikor reggel 6 óra körül a 30-as rajtszámú Suzuki SX4-es legénysége megjelent a hotelben. Ők voltak azok, akik 3 nappal korábban Ohridban feladták a versenyt, mert technikai problémáik voltak. Mint kiderült, a technikai probléma egy barátnő és egy menyasszony volt, akiknek megígérték, hogy a rajt után néhány nappal hazamennek.
„Látták a szomorú ábrázatunkat és úgy döntöttek, ha tényleg ennyire szívügyünk a futam, akkor menjünk és csináljuk tovább. Mit mondjak, két angyallal van dolgunk, nagyon köszönjük nekik, hogy ilyen megértőek. Különösen, hogy Tibinek néhány nap múlva, huszadikán lesz az esküvője. Azonnal kocsiba vágtuk magunkat és meg sem álltunk Konyáig. 25 órát vezettünk non-stop, de megérte, mert időben odaártünk és folytathattunk a versenyt. Nagyon szeretnénk nyerni, ezért indultunk el – mondta Nagy „Four Finger” Miklós, az egyik megszállott és a DB Team vezetője.
A következő nap a csapatoknak mindössze 270 kilométert kellett ledolgozniuk, hogy a napi célba, a Földközi-tenger partján fekvő Kizkalesibe érjenek.
=======================================================
Day 6: the longest one
No border crossings today! Instead, the teams faced 722 kilometers of road on their way to the city of Konya in the Anatolian highlands. The journey was made a bit more interesting by the addition of a number of geocaching challenges along the way.
The first bump on the road came just outside of Istanbul, where the wheel bearings of the pace car decided to stop working altogether. Luckily, the Lada made it into Izmit, where the drivers were overjoyed to find a proper Lada repair shop! A few hours later the car was back on the road, thanks to two wonderful mechanics who put their schedules on pause to fix up the vehicle.
The night saw a wonderful surprise – Team DB, the one that was forced back to Budapest several days previously because of mechanical problems, showed up in high spirits! As it turned out, the ‘mechanical problems’ were in fact the girlfriends of the two guys on the team. The girls were taken home, where they gave their boyfriends their blessings to continue on the race. After 25 straight hours of driving from Budapest, made it to Konya, and were overjoyed to be back in the competition.
The evening was spent on a rooftop terrace overlooking Konya. The teams were very popular among the locals that night – Konya, it turns out, is a very conservative city, and it’s virtually impossible to find alcohol after 10pm. Well the teams tapped into their reserves, and managed to party the night away, despite the challenges!
Leave a Reply