Miután a mai nap kifejezetten rövid szakasz (némi kompenzáció a tegnapi kifejezetten hoszú szakaszért), a versenyzők pihenhettek és csak reggel 10 órakor indultak tovább Gorin keresztül a grúz fővárosba,Tbiliszibe.
Grúziában egyébként nyoma sincs annak, hogy itt néhány hete háború volt, minden pontosan ugyanúgy zajlik, mint azelőtt. Sem kiégett házak, sem felborult harckocsik, sem romok között síró gyermekek, ahogy azt a sajtó tálalta. Pedig kerestük, istenuccse kerestük, de nem akadtunk ezek nyomára. Csak egy kisebb felrobbantott híd és egy laktanya leomlott épületszárnya tanúskodott arról, hogy itt harcok lehettek.
A vonatok járnak, az utakon nem látszik semi… ez minden bizonnyal köszönhetö a helyiek élni akarásának és munkájának is, de tuti hogy a nemzetközi média is felnagyította a történteket. Szégyelljék magukat.
Gori belvárosát körbejártuk, fotózkodtunk a nagy Sztálin szobornál, többször végig sétáltunk a Sztálin sugárúton, meglátogattuk a Sztálin múzeumot és ettünk helyi specialitásokat egy vendéglőben. A “rettegett” város is pont úgy éli hétköznapjait, ahogy tette azt az “események” előtt.
Aki tehát húzódozna, mert túl sokat néz tévét az jöjjön bátran, most kevés (mindjuk úgy, nulla) a turista és jók az árak! Ha pedig nem akar egyedül belevágni, tartson velünk a következő Kaukázus Ralin!
Tbilisi pont olyan mint másfél honapja amikor a felmérő csapat először itt járt. Egy épülő-szépülő, átalakuló európai nagyváros, a mezőnynek este jutott ideje egy kis városnézésre. Tbilisi gyakorlatilag mindenben különbözik Grúzia egyéb részeitől, igazi kirakatváros. Jót tenne ennek a régiónak egy kis létbiztonság, nagy dolgokra képesek a helyiek ha megkapják a lehetőséget. A nagyhatalmak meg nézzenek magukba. De nem szokásuk.
Éjszaka befutott a 73-as rajtszámű Lada Samara, akiknek elromlott az autójuk a Jvari-Mestia szakaszon. Mestiában találtak egy lelkiismeretes szerelőt aki hosszas hibakeresés után “hibátlanra rakta” a gépet (akiket érdekelnek a technikai részletek: el volt ugorva a vezérlésük, pedig nemrég raktak bele egy új, német szíjat. most orosz van benne úgyhogy biztos elmegy még százezret). Mire készen lettek elállt az eső is a hegyen, úgyhogy átverekedve magukat a sártengeren lejutottak. Mivel tapasztalatlanok ilyen téren és az autó sem erre van kitalálva ezért kissé aggódtunk értük. Komoly teljesítmény volt, gratulálunk!
Újabb szervezőbizottsági taggal bővült a mezőny, befutott Aravind is a hajnali géppel, így az utolsó napokban kicsit könnyebb dolgunk lesz. A csapatok fáradnak, ezzel együtt a verseny is élesedik, egyre több a feszültség.
==============================================================
Day 13: Tbilisi, the other face of Georgia
This day’s destination was the Georgian capital of Tbilisi. Since the road was short, teams enjoyed a long morning, and didn’t get on the road until a leisurely 10 am. During the day, teams were very surprised to see almost no sign of the ‘war’ which, according to the media, had ravaged the area just a few weeks earlier. No burned-out vehicles or bomb craters as every expected to see. It seems the media just blew the situation out of proportion, though what exactly happened is still not clear.
Even in Gori, where the conflict was centered, things were operating as normal. The town still has its Stalin avenue, and statues from the Soviet era still stand. The teams had a long lunch in the town, sampling local food and drink. Everyone enjoyed the low prices and complete lack of tourists in the area!
The end of the day brought the teams to the big, modern city of Tbilisi. It stands in sharp contrast to the rest of Georgia. The short day meant teams had time to do some sightseeing, enjoying the river walk, jazz cafés, and local food.
Team Polar Bears had a hard time finding the hotel, and when they stopped to ask for directions, the man they asked turned out to be the hotel owner’s son! The Polar Bears didn’t have any trouble finding the local booze Chacha – though they warn others to stay away from it!
The day’s short journey and evening of rest did everyone good. With the end of the challenge just days away, everyone is exhausted, and the sense of competition is increasing tension between teams.
Leave a Reply