A Tbilisiből kivezető út megtalálása már önmagában komoly feladat elé állította a csapatokat, ugyanis az ország (de különösen a főváros) nem arról híres, hogy táblák özönével zavarná össze az autóst.
Miután a külvárosok megtekintése után megleltük a helyes irányt, a laposabb dél-grúziai dombvidéken át jutottunk el az örmény határig.
Míg a grúzok elég felületesek a határátlépéseket tekintve, az örmények a bürokrácia megszállottjai. Kedvesek, segítőkészek, de irgalmatlan mennyiségű papírt kell kitölteni, aláírni és lepecsételni.
A 00-ás rajtszámú Lada Niva utasai érthető módon meglepődtek, amikor az ebédelő örmény határőrök lelkesen integetve és hangoskodva beinvitálták őket az egyik bódéba, ahol komoly mennyiségű (egyébként isteni) töltött főtt tészta és sült marhahús, friss kenyér valamint csapolt sör várta őket. Fejenként 3 sör több, mint elegendő kaja és tucatnyi közös fénykép elkészítése után kissé nehezen sikerült megszabadulniuk alkalmi vendéglátóiktól, de megértették velük, hogy előbb-utóbb szeretnének csatlakozni a mezőnyhöz.
Aki időben odaért, megcsodálhatta a Debed-kanyont és ezen a napon már megismerkedhetett az ősi örmény keresztény építészet egy-egy képviselőjével, pl. a híres Haghpat kolostorral, amely az esti szállástól nem messze található. Az épületegyüttes rendkívül érdekes és korát tekintve egy érdekes információ: a XII. században esett át egy nagyobb felújításon (!)
A csapatok átlagosan 2-3 órát töltöttek papírozással, ennek ellenére szinte mindenkinek sikerült beérnie emberi időben a Noyemberyan városában levő hotelbe. Az új országba lépést sokan kitűnő orosz vodkával és örmény sörrel ünnepelték, tudomásunk szerint a tulajdonos nem panaszkodott a fogyasztásra.
==============================================================
Day 14: at the border of Armenia: red tape and draft beer
Tbilisi’s virtual lack of road signs made the next morning difficult for everyone, and it proved a challenge just finding a way out of the city. This day’s route passed through the flatlands southern Georgia, finally leaving the country behind and entering Armenia. Unsurprisingly, the border once again proved interesting.
Teams faced no problems leaving Georgia, but the act of entering Armenia involved 2-3 hours of paperwork, stamps, and general bureaucracy.
While the border guards and administrative workers were helpful and friendly, the situation was still tiring. Well, for most teams it was.
Team 00, however, had a wonderful time at the border. They arrived just as the guards were breaking for lunch, and were treated to a cheerful invitation to join in! A table full of roast meat, pasta, and plenty of beer made this the best border crossing of the trip for these lucky team members.
After driving through the mighty Debed Canyon and visiting Haghpat’s awesome 9th century monastery a night of local beer and spirits awaited all teams, and everyone managed to arrive in Noyemberyan in time, despite the border complications and long drive it took to get there.
Leave a Reply