A mai nap a futam egyik legizgalmasabb napja, ugyanis ma lépünk át Hegyi Karabahba. Illetve nem oda lépünk át, csak Örményországból ki, de a túloldalon nincs újabb ország.
Mindegy, ez kissé bonyolult, lényeg az, hogy a következő két napban az örmény-azeri háborút követően kialakult érdekes politikai területen utazunk, hol Örményországban, hol a Karabahi Köztársaságban, hol az ezek közötti több száz kilométeres senki földjén, vagy a frontvonal , illetve a tűzszüneti zóna határán.
Az Örményország észak-keleti csücskében fekvő Noyemberyan városkából utunk dél felé vezetett, az ország legnagyobb tava, a 2000 méter magasan fekvő Sevan-tó irányába. A tavat elérve kelet felé fordultunk és a tópart mentén haladtunk az örmény határig. Határ ugyan nem volt, de a GPS-ünk jelezte, hogy mikor értünk be elméletileg Azerbajdzsánba. Innen a táj ismét nagyot változott, magas hegyeken, szűk kanyonokon keresztül haladtunk, a háborúból ottmaradt kiégett tankok szegélyezték az utat.
Több csapat eltévedt a napi cél, Vank városába vezető úton, a Nivából majdnem teljesen kifogyott a benzin, de szerencséjükre találkoztak a 04-es Groby csapattal, akik szintén eltévedtek, így az Unimogban talált 10 liter benzinnel tudták folytatni az utat.
A nap végi szállás kemping lett volna Vank mellett, de a legtöbb csapat úgy érezte, hogy inkább invesztál egy kicsit több pénzt a szállásba és a városban található két hotel egyikében maradt.
Az utolsó csapatok hajnali fél 3 körül értek be, de sokaknak még ekkor sem ért véget az éjszaka. A 77-es rajtszámú lengyel Musial team egyik tagja az éjszaka során úgy összebarátkozott a helyi kiskirállyal (aki gyakorlatilag megvette az egész települést, mindet ő finanszíroz, tulajdonol és mindenki neki dolgozik), hogy másnap reggel komoly problémái voltak az autóvezetéssel.
=================================================================
Day 15: Mountanious Karabakh: the coutry that doesn’t exist
This was a day of travel through some very politically interesting areas. Borders were crossed into countries that don’t exist, and maps showed country lines where no border crossings took place. The recent Armenian-Azeri war left much of this area in dispute, so it was never clear to the teams exactly what country they were officially in was it Azerbaijan, Armenia, Karabakh, or some unnamed no-man’s-land?
Despite all of this, the teams had a good day of driving. Early on they passed by the beautiful Lake Sevan, which sits high at 2000 meters above sea level. The scenery changed as the day went on, and the teams passed lofty mountains, beautiful valleys, and burned-out tanks on the side of the road.
Some teams got a bit lost on the way. The Pace Car almost had a catastrophe when they nearly ran out of gas in the middle of nowhere, but luckily Team G’Roby also got lost in the same place, so they were able to give some petrol to the grateful driver of the Lada Niva, and everyone made it to camp site at the end.
Actually, nobody cared to camp that night, so all teams spent a little extra money for hotel rooms in Vank.
The last team rolled in late, around 2:30 am, but for Grzegorz from Polish team ‘Musial’, the night was much shorter than even that – he stayed up late drinking and talking with a man known as King, who actually owns the entire town of Vank!
Leave a Reply